Szabály és szabálytalanság – az absztrakció végtelen világa című pop-up kiállítás, a Műtárgyak Éjszakája keretében

Szabály és szabálytalanság – Az absztrakció végtelen világa

Petrányi Zsolt válogatása

Az absztrakt művészet története a huszadik század elejére vezethető vissza. A művészet történetének

hosszú, huszadik század előtti szakaszában többször felmerült a mintázatok, felületek önálló értéke,

de az áttörés a század tízes éveiben, az avantgárd mozgalmak keretei közt történt. De már az

ábrázoló művészet elvetésének kezdő pillanatában felmerült a kérdés: szabályosság vagy

szabálytalanság?

A két szemlélet mintha ellentmondana egymásnak: az egyik tábor az absztrakciót mint különböző,

előre meghatározott iránymutatók mentén alkotott művészetet gondolta el, ahol a személyes

kézjegynek sokkal kisebb szerepe van, mint a szabályoknak. A másik, sokkal inkább a pszichológiából

kiinduló alkotói kör pedig úgy gondolta, az absztrakt festészet a lelki rezdülések kifejezésének terepe,

ezért semmilyen törvényszerűség nem befolyásolhatja az alkotói kreativitást, így a festői kézjegy is,

mint a személyiség kifejezője, mindennél fontosabb.

A két szemlélet merev határai persze mára már elmosódtak. Újabb és újabb formai elemek, technikák

jelentek meg, amik bizonyították, hogy az absztrakció kimeríthetetlen. A módszer és a megjelenés

sokat elárul a mű készítőjéről, attól függetlenül, hogy éppen a szabályokat vagy a szabad

kifejezésmódot kedveli jobban.

A „Szabály és szabálytalanság” kiállítás ezt a kettősséget és a szemléletek közti átjárhatóságot

mutatja be különböző művészgenerációk képviselőin keresztül. A választott művészeket

nagyrészt múzeumi gyűjtemények is elismerték, vásároltak alkotásaikból, jelentőségük a hazai

művészetben már megkérdőjelezhetetlen. Így a kiállítás egy olyan művészettörténeti palettát

mutat, ami a hatvanas évektől napjainkig nyomon követi az említett attitűdöket, lehetőséget

teremtve arra, hogy a műfaj különböző szemléleteiről diszkurzust nyisson. Maurer Dóra, Rákóczi

Gizella és Károlyi Zsigmond képviseli a szabályok mentén való alkotást, míg Frey Krisztián, Hortobágyi

Endre, Lakner László a szabadabb alkotói metódust. Reigl Judit, Gellér B. István, Szinyova Gergő

munkássága pedig épp arra bizonyíték, hogy a szemléletek megférnek egymás mellett, mert munkáik

egyensúlyt teremtenek a lehetőségek között.

Minden kiállított művésztől három alkotást mutat a tárlat. Nagyobb méretű művek és kisebbek

kerülnek egymás mellé, mert a méret a technika alkalmazásával más és más lehetőséget ad – nem

beszélve arról, hogy a nézőre is másként hatnak a különböző dimenziójú színfelületek. A művek

technikája nagy eltéréseket mutat, ami érzékelteti, hogy az absztrakt művészetben sokféle

eredményre lehet jutni azáltal, hogy a művész milyen szabályokat határoz meg magának a festési

folyamat során. A műfajban az ecsettel való színfelhordás az alap – hiszen festészetről van szó, de

hogy ki és miért szereti vagy nem szereti, ha az ecsetvonások gesztusokként látszanak vagy teljesen

eltűnnek, az már akár egy életművön belül is változhat. A második világháború után megjelentek

azok a technikák is, amelyek a színek felhordásának új útjait mutatták, erre is hoz példákat a

válogatás.

Az absztrakt művészet a korral változik – a vizuális kultúra is a technikával, a társadalommal és a

mindennapi életünkkel átalakul, és ez kihat arra, hogy az alkotók milyen színekkel, formákkal vagy

technikával kívánják kifejezni magukat, környezetüket, illetve az aktuális éveket, amikor alkotnak.

Ahogy az évtizedek múlnak, természetes, hogy a művészeket is új hatások érik, amelyek kihatnak képi

világukra. Az, hogy egy absztrakt mű hol és mikor készült, talán nem annyira könnyen

meghatározható, mint egy ábrázoló képnél, de a „korszellem” kiolvasható a munkákról, ami az egyik

oka annak, hogy miért tudott és tud ez az alkotói megoldás megújulni és újat mondani.

A szabályosság vagy a szabálytalanság, a rend és a véletlen értékelése az absztrakt művészetben

mentalitás kérdése. Mind az alkotó, mind a néző mást és mást olvas ki a művész teremtette

rendből vagy a festék véletlen megfolyásából, de a végeredmény hasonló: a színek és a formák

elrendezésének végtelen lehetősége, a kompozíciós sémák vagy az azoktól való eltérés – ami akkor

jó, ha olyan eredményt hoz, ami újra és újra másként hat ránk, a művészet közönségére.

Petrányi Zsolt, Ph.D.

művészettörténész

Magyar Nemzeti Galéria, Jelenkori Gyűjtemény

KIÁLLÍTÓ MŰVÉSZEK

Frey Krisztián

Gellér B. István

Hortobágyi Endre

Lakner László

Károlyi Zsigmond

Maurer Dóra

Reigl Judit

Rákóczi Gizella

Szinyova Gergő