Gáyor Tibor
(Budapest, 1929 - )
Gáyor Tibor 1951-ben fejezte be építészeti tanulmányait, és egészen a hatvanas évekig ezen a területen dolgozott. Ez a háttér meghatározta művészeti kifejezésről alkotott nézeteit: matematikai szabályok, térről és a szerialitásról alkotott koncepciók adták műveinek vizuális karakterét.
1963-tól a művészetnek szentelte életét, a hetvenes évek elejére dolgozta ki rá jellemző munkamódszerét. Szabályrendszerek szerinti papír és vászon hajtogatással kísérletezett, hogy tektonikus modelleket ábrázoljon, azt a fogalmat, ami az építészeti struktúrák leírására szolgál.
Munkássága a minimalizmushoz is kapcsolódik: a szándék, hogy a lehető legkevesebb eszközzel dolgozzon, tisztaságot és konceptuális megközelítést eredményezett munkásságában. A nyers vászon hajtása, a fehér előlap és a természetes hátlap egyidejű megmutatása egy fekete alapon, vagy vágott és behajtott papírból készült nyomatai egy fegyelmezett megközelítést bizonyítanak.
A mű alapanyagának elő és hátlapjának használatával Gáyor a tér és a három dimenzió kérdéseit vetette fel művészetében. A néző, aki a módszert az alkotásokon megfigyeli, rájön hogy nem montázst lát, hanem ugyan annak a felületnek különböző oldalait, egy kísérleti folyamat darabjait, amelyek különböző megoldásokat mutatnak arra, hogy hogyan lehet a tér összetettségét bemutatni a felület variálásával.
Gáyor következetesen követte módszereit karrierje során, ugyanazt a vizuális problémát többféle variációval szemléltette. Ennek a következetességnek az eredményeként művei több jelentős köz és magángyűjteményben megtalálhatók, mint a budapesti Ludwig Múzeumban, a Magyar Nemzeti Galériában, az esseni Folkwang múzeumban, a Kunstmuseum Bochum-ban és a bécsi Museum Moderne Kunst-ban.
Petrányi Zsolt
