Bak Imre

Bak Imre az 1960-as évek közepén alapozta meg festészetének karakterét, ami a mai napig támaszkodik a geometrikus absztrakt művészet tanulságaira. Bak, néhány pályatársával együtt dacolva a kor geopolitikájával és az akkori társadalmi rendből adódó egzisztenciális és egyéb nehézségekkel, kapcsolódni kívánt a kor egyetemes művészetéhez. Az Iparterv-kiállítások idejére (1968–1969) már megfogalmazódott benne a gondolat, hogy ötvözze az amerikai művészet hard-edge és minimalista tendenciáit a magyar avantgárd művészet tradícióival és a magyar népművészetből inspirálódó motívumokkal. Ez a strukturalista, a jelek és szimbólumok természetét vizsgáló program határozta meg az 1970-es években létrehozott festményeit. Az 1980-as években Bak képeinek geometrikus rendszere egyre összetettebbé vált, előkészítve festészetének posztmodern fordulatát. 

Bak művészetében az 1990-es években a motívumok ismét „egyszerűsödnek”, nagyobb egybefüggő színfelületek jellemzik az építészet által inspirált festményeit. Ezidőtájt készült perspektivikus képei geometrikus formákból építenek fel tájakat, amiknek fő motívuma az építészeti tagozatokból épített „struktúra”.

Bak Imre legújabb, a 2000-es évek után létrehozott műveivel visszatér a geometrikus festészet alapkérdéséhez: hogy miként lehet térillúziót teremteni a festészet síkbeli eszközeivel. A téglalap alakú színmezőket és a kettős színsávokat ötvöző kompozíciói a tiszta színek intenzív használatára épülnek, amelyek egyértelműen a tér mélységének illúzióját keltik vásznain.

Fenyvesi Áron