Csató József
(Mezőkövesd, 1980 - )
Csató József annak a fiatal festőgenerációjának a képviselője, akik a festészetet hibrid módon értelmezik, azaz a jelen valamennyi képi és multimédiális eszköztárát kihasználva még a festészeti konvencióknál maradva, de annak reprezentációs feladatát megszüntetve, hozzák létre műveiket. Az absztrakció és figuralitás felcserélt imitációja: a figurális absztraktként, az absztrakt figurálisként jelenik meg. Mintha effektus, és mindez egy egyáltalán nem szépelgő közegben. Radikális közlések, barátságos elbeszélő módban.
Csató József festményei nagyon egyedi vizuális nyelven beszélnek. Figurái és formái egyfajta pszichodelikus személyes szimbolika rendszere, amiben az amorf formák mintha valódi, létező lényeket jelenítenének meg, legyen az növényre, vagy egysejtű állatkákra hasonlító több billiomodra felnagyított elemek.
Ezek a kvázi figurális és absztrakt művek, képrendek, számos művészettörténeti referenciát olvasztanak egybe a jelen fantázia világába. Az ismétlődő formák újboli kifejtése a képi -kompozíciók - szervezés olyan, mintha botanikus kísérletek tartanák mozgásban ennek a festett élővilágnak a dinamikáját.
Csató képzőművészeti munkája mellett remekül zenél, néha űrhangok, ami a szférák terébe viszi a hallgatót.
Fabényi Julia
