Nemes Márton
(Székesfehérvár, 1986 - )
Budapesten és Londonban él és dolgozik. Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Ipari- és Formatervező Karán, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, valamint a University of Arts London, Chelsea Collage of Art képzőművészeti mesterszakán folytatta. 2012-ben elnyerte a Ludwig Díjat, 2019-ben pedig megkapta az Esterházy Művészeti Díjat.
A fiatal művészgeneráció kiemelkedő, elevenen újító tagja. Munkái festészeti indíttatásúak, de hamar túllépett a klasszikus médium keretein, a kép mint olyan érdekelte, a napjaink vibráló környezetéből eredő vizuális hatások; a figuralitás és az absztrakció. A műfaji határok feszegetésével teremt hidat a sub- és a magaskultúra között. Első, még figuratív sorozataiban a változó gazdasági és ideológiai érdekek építészetre gyakorolt hatásait vizsgálta, de az elhagyott üzletek geometrikussága már jelezte az igényt a képi absztrakció megértésére. Festészetét a folyamatos kísérletezés, a festészeten való, de a festészet általi elmélkedés jellemzi. Változó anyagokat alkalmaz egy-egy kompozíción belül, kiterjesztett módon értelmezi a színeket: a festék, a sok színes műanyag és szinterezett fémelem dinamikus építkezést mutat egy-egy képen belül. A hagyományos értelemben vett festészeti instrumentumokon kívül acélváz, fólia, fatörmelék és néhány, a festészetben ritkán használt eszköz is beemelődik az alkotási folyamatba, a művek pedig, összeolvadva az installatív elemekkel, kiterjeszkednek a térbe. Nemes művei tele dinamikával, lenyűgöző erővel érzelmileg is nagy hatást fejtenek ki a nézőre.
FABÉNYI JULIA
