Tomasz Piars

Sokszögű kristályok, elfolyó, amőbaszerű formák, élénk, kontrasztos színek, telített képfelületek, ez jellemzi Tomasz Piars egyedi festészetét. Absztrakt munkáinak különleges világa egyszerre emlékeztet a biológia és az ásványtan mikroszkopikus képeire és a csillagközi világ széttöredezett kövezeteinek látványára – ettől válik művészete a fantázia és a szigorú komponálás határterületévé.

Tomasz Piars Lengyelországban született, de a Képzőművészeti Szakközépiskolát már Budapesten végezte – 1992 óta él Magyarországon. A Képzőművészeti Egyetem elvégzésével biztossá vált számára, hogy Budapesten telepszik le, és itt teljesíti be művészeti karrierjét. Alkotói tevékenysége mellett kulturális managerként más művészek munkáit is a közönség elé tárja, dolgozott kurátorként a Lengyel Intézetben, jelenleg pedig saját műteremlakásában (Art Salon Contemporary) kiállításokat szervez magyar és külföldi művészeknek.

Piars sorozatokban gondolkodik. Egy-egy képi ötlet, ami az ő esetében rendszerint szerkezeti kontrasztok kidolgozásából indul ki, véleménye szerint sohasem tud egy adott műben megvalósulni, az első ötletet minden esetben tovább gondolja, a lehetőségeket tovább elemzi, és hozza létre újabb és újabb verzióit.

A „Chrystals of Memory” azt az érzést jeleníti meg, ahogyan tudatunkban az emlékképek a múltról összeállnak. Vannak biztos, stabil pontok, de vannak bizonytalan rétegek is, ezek együtt alkotnak egy olyan szövetet, ami az emlékező személy múlthoz való viszonyát, így identitását is jelenti. Piars képein szándékosan olyan rendszereket alkot, amelyek érzékelhetően folytathatók a síkban a kép keretein túlra, így képzeletünkben tovább formálódnak.

A „Liquid Spaces” és a „Soft Impact” karakterében más, papírra készült kompozíciók sora, amelyeken egy-egy, „sarkos” elem, vagy geometrikus mintázat kerül dialógusba a térben előtte lebegő, sokkal szabadabban kezelt formacsoporttal. Ezeken a szériákon Piars-t a térhatás és a síkszerűség ellentmondása foglalkoztatta.

A „Pointing the Spatial” széria kerek elemek sokaságából és azokat összekötő egyenesekből építkező darabjai, a molekuláris szerkezetek összetett felépítését, illetve azok ábrázolási lehetőségeit idézik. A kapcsolatok lehetősége végtelen, ezek térbeli elhelyezkedése újabb és újabb variációkat jelentenek, amelyek mint a hálózati ábrák metaforái, gondolattérképek diagramjai itt csak az absztrakt, tartalom nélküli kapcsolatok sokaságát jelenítik meg.

Végül a „The New Alchemy” sorozat címével a művészetre is utal, ami a kreativitáson és a képzeleten alapulva olyan imaginárius és organikus rendszereket tud létrehozni vásznon és papíron, amely teremtő erőként, egy új vizionárius természeti rendként jelenik meg művészetében. Tomasz Piars elképzelése a világ ábrázolásáról egyedi utat követ.

Petrányi Zsolt